A selyemfű méz valódi hungarikumnak számít, mivel csak Magyarországon van ilyen nagy kiterjedésű populációban. 

A selyemfű, más néven vaddohány, vagy selyemkóró, évelő gyomnövény, a tájék jellegzetes, kiváló mézelő fajtája. Méze intenzív illatú, jellegzetes zamatú, világos színű, nehezen kristályosodó fajta. A selyemfűméz vegyszermentes, mivel a méhek vadon termő növényről gyűjtik.

Az ásotthalmi, nagy kiterjedésű jól mézelő vaddohány mezők minden helyi méhész egyik kedvelt nektárforrása. Valamennyi helyi méhésznél elérhető, továbbá a térség zöldség-gyümölcs üzleteiben és vegyeskereskedéseiben is fellelhetőek az egyedi, kékfestővászonnal borított és kézzel megkötött üveges csomagolásban.

A török kiűzése után az egykori hódoltsági területeken rendkívül kevés sertés maradt, mivel a törökök vallási okokból nem fogyasztottak sertéshúst. Ennek ellenére már 1750-ből vannak adatok, amely szerint Sopron híres sertésvásárára az Alföldről hajtottak fel állatokat.
A 18. század végén főleg a dunántúli területek és Ausztria között volt jelentősebb sertéskereskedelem, amelynek fő fajtája a bakonyi sertés volt. A mangalica a korábban őshonos bakonyi és szalontai fajták, a birtokosok által beszerzett „mangalitza” és a vaddisznó keveredéséből jött létre. Elterjedését jelentősen elősegítette, hogy külterjesen tartható, igénytelen fajta. Ma a mangalicát jó minőségű húsáért kedvelik, ami nemzetközi sikerének is titka. Ez az alapja a spanyol serrano sonkának is. 

Mangalica Fesztivált Budapesten 2008 óta szerveznek. Az érdeklődés a mangalica termékek iránt azonban olyan mértékű lett, hogy szükségessé vált további helyszíneken is megjelenni, és lehetővé tenni az érdeklődők számára a közvetlen találkozást a tenyésztőkkel. A főváros mellett az utóbbi években Debrecen, Szombathely, Székesfehérvár és Csongrád megyében Szeged (2012, 2013) is otthont ad ennek a rendezvénynek, amely immár országos fesztiválsorozattá nőtt, s márka lett a gasztronómiai rendezvények sorában.

Ásotthalmon 2003-ban alakult meg a Homokháti Gazdák Egyesülete, azzal a céllal, hogy integrálja a mangalica tenyésztését és hízlalását. Az egyesület disznóvágásokon eleveníti fel a hagyományokat, és adja át a következő generációk részére. Fő termékei a szalonna, a sonka, a vékony és a vastag kolbász.

Homokország – így nevezte Móra Ferenc gyermekkora színterét, a homokos, szélhordta határt, amilyen Ferencszállás nagy része volt. „Homok, homok, homok, egynapi járóföldre mindenütt homok. Az az arany csillogású szép fehér homok, amit csak a latin neve érzékeltet igazán, a harena. Ebben benne van a tenger hullámverése, a szelek tánca, a déli verőfény szikrázása és a holdsugarak játéka e geológiai lisztmezők felett. Fűvel-fával megköthetik a homokot, elhitethetik vele, hogy ő erdő, rét, búzamező, szőlő – és kukoricaföld: de a hangja, az örök zizegése ma is az ősóceáné. Ezt nem tudja megtenni se az aszfalt, se a kőszikla: a homok mindig beszélget maga-magával.” 

A homokos talajok mindig kicsit kellemetlen helyzetbe hozzák a rajta élőket, mivel ha esik egy kis eső, az pillanatok alatt eltűnik, és csak por marad utána. Ugyanakkor a növények számára egy előnyös, jó szerkezetű közeget jelent, amelyet öntözéssel kiegészítve mindent megadhat a termelő az oda telepített növénynek. A homoki gazdálkodásra építő térségek kulturális értékei is egyedülállóak. A hagyományos gazdálkodás, a jellemző tanyai életforma jelentős szerepet játszott táj mai képének kialakulásában. Fenntartásuk a természeti értékek megőrzésében nélkülözhetetlen. Ki kell emelnünk a géntartalékok fenntartását, az ősi magyar háziállatok eredeti pusztai környezetben a hagyományos külterjes körülmények közötti fenntartásának a hagyományos táji tevékenységként végzett munkafolyamatok emlékeinek támogatását. A természeti és néprajzi értékek ötvözetei az alföldi gazdálkodás kultúrköréhez kötődnek.

Facebook

Látnivalók