VISSZAJELZÉSEK



TÉRKÉP
Helyrajzi szám:
Közterület neve:
Közterület jellege:
Házszám:


|  Főmenü  |  Ásotthalmi Értéktár  |  A tanya mint tradicionális gazdálkodási létforma
Nyomtatható verzió
A tanya mint tradicionális gazdálkodási létforma
A tanya az Alföld egyedülállóan tipikus, vidékies formájának tekinthető településképződmény, külterületi lakott hely. Az ott élőket tanyaiaknak, tanyasi embereknek nevezik. (Csatári Bálint)
A tanya régebbi neve a szállás. Az Alföldön szétszórt, a városok és falvak határában álló magányos telepeket jelentette, amelyek többnyire a gazdálkodás központjai és a lábasjószág telelőhelyei voltak. Rendszerint egy lakóépületet és néhány hozzá tartozó gazdasági épületet foglalt magában.

A tanya kialakulásában a mezőgazdaság játszotta a főszerepet. A tanya, mint külterületi gazdasági egység a XIV-XV. században vette fel a „tartozéktelepülés” jellegét. A tanyák gazdaságának látványos fellendülése a feudális korlátoktól többnyire mentes XIX. század végén és a XX. század elején zajlott. Segíthette a folyamat kibontakozását, hogy akkoriban történtek meg a nagyszabású folyószabályozások és a futóhomok megkötése, aminek hatására százezrek építettek tanyákat, kezdtek rajtuk gazdálkodni a Homokhátságon és a Tiszántúlon egyaránt.

A tanya – mint hagyományos gazdálkodási, települési és létforma – a magyar társadalmi, településszerkezeti és gazdaságtörténeti örökség több évszázados múltra visszatekintő része. A KSH adatai szerint a dél-alföldi megyékben a lakosság 9,1%-a, vagyis több, mint 114 ezer ember él külterületeken. Sajátos társadalom-földrajzi, építészeti, nyelvi, néprajzi és tájképi sajátosságai révén a tanyás településrendszer a magyar nemzeti örökség, illetve az európai örökség részét képezi, melynek fennmaradása, revitalizációja és fejlesztése nemzeti érdek.

Létrehozás dátuma: 2014. július 24.
Utolsó módosítás dátuma: 2014. július 24.