Az ember alapvető tevékenységei közül ősidők óta a földművelés és az állattartás biztosítja az élelem megteremtését. Hazánk megújuló természeti erőforrásai között termőföldünk kiemelkedő adottságokkal rendelkezik. Az önellátás legmagasabb szintjét a múltban a tanyai gazdálkodás adta, és ez a lehetőség a mai napig fennáll. Élelemigényünk 60-80%-át képes a tanyai gazdaság előállítani. A tanyán élő, mintegy 300.000-es létszámú lakosság még rendelkezik azzal a több évszázadon át gyarapodó, tapasztalatok útján megszerzett gazdálkodási tudással, amely generációk létfeltételét és megélhetését biztosította.
Az idősödő tanyai gazdák ma már nehezen tudják átadni ismereteiket, gyakorlati fogásaikat, gazdálkodó ösztöneiket, mert a fiatalok nagy része a városokba költözik. Ugyanakkor az utóbbi években mintegy 35.000-rel nőtt a vissza – és kiköltözés miatt a tanyai lakosok száma. Egyre többen költöznek ki a falvakba és a tanyára a könnyebb megélhetés reményében, alapvető gazdálkodási ismereteik azonban hiányosak, amely a klasszikus, több generáció együttélésével jellemezhető modell hiányából származik.